Készen állunk-e a világsikerre?

Első lépésként a két nagy iskola lehetőségeit tekintsük át: édes kontra száraz.

Dióhéjban az édes irányról: a furmint fajtaleírásában található tulajdonságai, miszerint magas savtartalom mellett jó cukorgyűjtő, viszonylag késői érési, szüretelési időponttal, tulajdonképp mind arra predesztinálják a tokaji tradíciók szerint, hogy aszú (de mindenképp édes bor, szamorodni, kései szüret stb) váljék belőle. A savak kiváló egyensúlyt tudnak adni még az igazán édes aszúnak is, a kései szüret kedvez a szemek töppedésének, a botrytis megjelenésének. Elkészül végül egy kivételes ital. Hol késik a nemzetközi siker?

Még a hazait sem fogjuk találni. Miért? Túl drága? A hazai fogyasztásra ez valóban rányomhatja a bélyegét, de nem csak ez az oka, az aszún kívül ott vannak az egyéb tokaji édes borok. Maga az aszú prémium, sőt luxus termék, de nemzetközi összehasonlításban mégsem kiemelkedő az árazása. Sokkal inkább a megváltozott borfogyasztási trendek lehetnek felelősek ezért

Az édes borok iránt nagyon csekély a kereslet, legalábbis nagy volumenben biztosan. Nincs annyi lelkes gourmet, aki naponta kéksajtot enne aszúval öblítve, és eltartaná a régiót. Marad tehát a HoReCa vonal, és a turizmus. Tokaj rendkívüli kitettségét pont a lassan egy éve tartó járványhelyzet mutatta meg igazán. Óriásiak a gondok. Bezártak a hotelek, éttermek, nincs forgalom a repülőtéren, nincs turista, aki tokaji borokat vásárolna. Ha mi magunk kezdenénk fogyasztani többet, és nem csupán “kirakattermékként” tartanánk számon, talán változhatna a helyzet, de érezhetően nem erre tartunk.
A végére maradt még egy indok, ami miatt a tokaji aszú nincs az őt megillető helyen. Bortrendek ide, vagy oda, jogos a kérdés, hogy mi lett a tokaji borok korábbi világszintű ismertségével, elismertségével, keresettségével? Választ két irányban kereshetünk. Egyrészt a kommunizmus évtizedei, és borkészítési felfogása ebben a borrégióban sem múltak el nyomtalanul, másrészt Sauternes. Hogy micsoda? Sauternes. Európában Tokaj és a francia Sauternes-Barsac az a régió, ahol nagyobb, egybefüggő területen évről évre minőségi édes bort tudnak készíteni. A mikroklíma, a botrytis megjelenése, minden szinte teljesen azonos, csak a szőlő más: a franciák legfőbb fajtaként sauternes-t használnak. Náluk az évjáratok kiegyensúlyozottabbá tételére engedélyezettek olyan feldolgozási eljárások (pl. rosszabb évjáratban a szőlő fagyasztása préseléskor), amelyekTokajban egyáltalán nem.

Sauternes Bordeaux-tól 50 km re található, így nincs további kérdés annak a tekintetében, hogy az egyre szűkölő nemzetközi minőségi édesbor piacán miért nem Tokaj élvez elsőbbséget. A francia, és ezen belül a Bordeaux-i bortemelők lobbiereje messze nincsen egy súlycsoportban Tokaj-Hegyalja lehetőségeivel. A bor egyébként 1855-ben vált igazán híressé, amikor a Bordeaux-i Borkereskedők Érdekvédelmi Szervezete elvégezte a szőlőterületek hivatalos minőségi besorolását. Az ezt követő XX. század alatt Sauternes behozhatatlan előnyre tett szert.

Így azután hiába a sok nemzetközi elismerés, nagy borversenyek fantasztikus eredményei, nem az édes tokaji fog áttörést hozni. Magunk részéről legyünk büszkék rá, és fogyasszunk belőle többet. Először persze ünnepekkor, de azután ki lehet próbálni egy vasárnapi ebéd desszertjéhez szamorodnit is. A lényeg: hozzuk vissza a mindennapokba.